„Ó én, ó élet, kérdések nem szűnő árja. Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok. Mi jó ezek közt?Válasz: Az, hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a Nagy Színjáték, s te is hozzáírhatsz egy sort.” /Walt Whitman/
Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a tanári pálya iránti szeretet már a kiskoromtól fogva az életem része. Családom tagjai és barátaim közül többen is ezt a hivatást választották, segítségükkel ki tudott bennem alakulni egy sokszínű kép a tanításról, így a pozitívumok mellett tisztában vagyok a pálya árnyoldalaival is.
Majdani
tanárként szeretném, hogy az általam tanított tantárgyból minden diákom magával
vigyen valamit, még az is, akit nem könnyű a tanulásra ösztönözni. A tudás átadása
mellett fontosnak tartom, hogy egy olyan eszközt adjak a diákok kezébe, amellyel
boldogulni tudnak az iskolán kívül az élet más területén is.
Fontos, hogy
megtanuljanak kritikusan gondolkodni, mindig törekedjenek széles látókörűségre,
tisztában legyenek a világ aktuális problémáival. Ebből adódóan tanárként segítséget
kell nyújtanunk abban, hogy tudjanak kommunikálni a tanítványaink, helyesen
érvelni a saját igazuk mellett, továbbá legyenek nyitottak a másik ember, a
világ irányában. Ehhez hozzákapcsolódik, hogy el tudjanak mélyülni egy-egy
feladatban, egy probléma megoldásában, illetve megtanulják értékelni a tudást, az
alkotást, a művészetet.
Az irodalom és a nyelvtan tanítása hatalmas teret enged
annak, hogy a gyerekekben ki tudjuk bontakoztatni ezeket a készségeket.
Szeretném, ha diákjaimmal egy olyan viszonyt sikerülne kialakítani, amelyben
konstruktívan tudunk együttműködni, és óráról órára valami közöset tudunk
együtt létrehozni.
Ahogy már kiemeltem, fontosnak tartom az aktualitást, a
naprakészséget, amelyhez hozzátartozik az, hogy tudjunk haladni a korral,
ismerjük és használjuk azokat a dolgokat, amelyek folyamatosan megújítják a
világunkat, és mi magunk is bekapcsolódjunk ebbe az újító folyamatba. Az egész
tanári pályát úgy képzelem el, hogy állandóan kihívásokkal teli, mozgalmas
hivatás, mely által sikerül minden nap formálódni, változni, de mindeközben nyomot
tudunk hagyni a világban.
